szlovák
Slovenský jazyk
Slovenský jazyk
kb. 4,6 millió anyanyelvi beszélő Szlovákiában, plusz a kivándorlók és a szórványok
Szlovákia, Európai Unió; Csehországban is használható a hivatalos kommunikáció majdnem minden szintjén
Magyarország, Szerbia, Ukrajna, Horvátország
Egyesült Királyság, Németország, Írország, Ausztria, Ukrajna; Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Argentína, Ausztrália
A szlovák nyelvben létezik szótagalkotó l és r hang, valamint ezek hosszú változata, a ĺ és a ŕ is. Az ezeket tartalmazó szótagokból hiányzik a "normál" magánhangzó, ami fura szavakat eredményezhet. Ennek ellenére a kiejtésük nem okoz semmilyen nehézséget az anyanyelvi beszélők számára.
A štvrť (negyed) szó különösen hasznos, mivel szóösszetételekben is szerepelhet. Néhány a (korpuszban is előforduló) leghosszabb szavak közül: štvrťstoročie (negyed évszázad), štvrťstrana (negyed oldal) és štvrťhrsť (negyed marék).
Mivel a felszólító mód az igék egy részénél csak a szótőből áll, ezért van egy maréknyi ige, amelyeknek a felszólító módú alakja csak mássalhangzót tartalmaz:
Van egy (a cseh nyelvben is létező) közismert mondat, amely szemlélteti a szótagalkotó r hangot:
De ezt még növelhetjük egy igekötővel, az utolsó szó lecserélésével és a štvrť összetétellel:
Valódi felszólítással (vrč) és megszólítással:
Egy kicsit játszhatunk is a szóösszetételekkel, és olyan szavakat hozhatunk létre (nem tudjuk, hogy valójában használták-e már őket), mint például:
A nyugati szláv nyelvek és a protoszláv elválása
Az óegyházi szláv nyelven írt kódexek, levelek és bibliafordítások (glagolita és cirill írással írt kéziratok) voltak az első olyan dokumentumok, amelyeket a mai Szlovákia területén írtak. A filozófus Konstantin által írt Proglast az első ószláv nyelven írt irodalmi műként tartják számon.
Ebből a korszakból nincsenek szlovák nyelvű dokumentumok. Szlovák földrajzi nevek megjelennek latin nyelvű szövegekben.
Az első összefüggő szlovák nyelvű szöveg.
Az első nyelvjárások feletti nyelvváltozat kialakulása.
Az első próbálkozások egy egységes írott szlovák nyelv használata: Romuald Hadvabný (Szlovák-latin szótár, 1763); Jozef Ignác Bajza (számos regény és vers, 1782 – 1813).
Anton Bernolák elkezdte kidolgoznia a (ma első standardizált változatnak tartott) saját szlovák nyelvét (szótárak, nyelvtan).
Ludevít Štúr "ellenstandardizációs" kísérlete. Az ő nyelvét később Michal Miloslav Hodža, Martin Hattala és Samo Czambel módosította, és így alakult ki a jelenlegi szlovák nyelv.
Ján Kollár nyelvváltozatát (igen, ez megint egy újabb) elfogadták hivatalos nyelvként, de a szlovák értelmiség tiltakozott ellene (a régies stílusa és a cseh nyelvhez való hasonlósága miatt).
A csehszlovák nyelv lesz Csehszlovákia hivatalos nyelve; a cseh és szlovák passzív kétnyelvűség támogatása
Kiadták a szlovák helyesírás szabályait, amely kijelölte a csehszlovák irányt.
Az utolsó jelentős helyesírási reform, ettől az időponttól számítjuk a mai szlovák helyesírást.
Csehszlovákia szétszakadása; A cseh nyelvű média továbbra is fontos szerepet játszik Szlovákiában.
Az irodalmi szlovák nyelv kézikönyvei és egyéb nyelvészeti források is elérhetőek elektronikus változatban
A mai szlovák helyesírás arról híres, hogy az összes latin betűvel író európai nyelv közül a szlovák használja a legtöbb betűt, szám szerint 46-ot. A szlovák ábécé rengeteg mellékjelet használ, és több speciális betűt is tartalmaz. Az Ľ/ľ és az Ĺ/ĺ (háčekos l és éles ékezetes l) olyan betűk, amelyek csak a szlovák nyelvben fordulnak elő, a Ď/ď és a Ť/ť pedig csak a csehben és a szlovákban, és ha a türkmének nem vették volna át az Ň/ň betűt az 1995-ös helyesírási reformjukban, akkor ez a betű is csak a csehben és a szlovákban létezne.
A mäkčeňnak létezik egy érdekes vizuális megjelenési formája - általában a betű felett elhelyezkedő ék alakú jelről van szó (ˇ), de a ď, ť, ľ és Ľ betűk esetében máshogy jelenik meg - ilyenkor majdnem úgy néz ki, mint egy, a betű jobb oldalához csatolt aposztróf. Ez csak egy másik változat, ez a mellékjel továbbra is a háček, hiszen kézírásban mindig ugyanazt a jelet alkalmazzák. Mivel ezek a betűk csak a szlovák és a cseh nyelvben léteznek, ezért a fenti jelenséget a külföldiek többnyire nem ismerik, így ezt a jelet gyakran összetévesztik más mellékjelekkel, és gyakran különálló aposztrófot írnak helyette.
A kétjegyű mássalhangzók (ch, dz, dž) önnálló betűnek számítanak. Bár ezek a betűk elég "gyengék", mivel függőleges írás esetén két helyet foglalnak el. A keresztrejtvényekben a ch általában egy helyet foglal, azonban ez a dz és a dž esetében változó. Nagybetűs változatuk két verzióban létezik: csupa nagybetűsként és felemásan - CH és Ch, DZ és Dz, DŽ és Dž, attól függően, hogy kis- vagy nagybetűvel folytatódik-e a szó.
Közismert tény, hogy a szlovák és a cseh nyelv közel állnak egymáshoz. A két nyelv közötti kölcsönös érthetőséget az olasz-nápolyi, portugál-galíciai, norvég-svéd és más egymáshoz hasonlóan közel álló nyelvpárokhoz szokták hasonlítani. A két nyelv közötti távolság talán nagyobb, mint a szerb és a horvát, vagy az amerikai angol és a brit angol között, de kisebb, mint a német és a holland, vagy az orosz és az ukrán között. A lengyel nyelv is közel áll a szlovákhoz, de a köztük lévő különbségek nagyobbak, és a kölcsönös érthetőség is korlátozott.
Folytonosság figyelhető meg a nyelvjárások között a csehtől indulva a keleti szlovák nyelvjárásokig, valamint köztes nyelvjárásokkal a ruszin (lemkó) és a lengyel (goral) felé. Így a nyugati és keleti szláv nyelvek nyelvjárásait a kölcsönös érthetőség láncolata köti össze, ezért ezek az északi szláv nyelvjárás-kontinuum részének tekinthetők. Ha egy képzeletbeli utazó a legnyugatibb cseh városból (Ašból) elindulva minden faluban megállna, azt tapasztalná, hogy a helyi nyelvjárás egy kicsit mindig eltér az előző faluétól, de még mindig nagyon hasonlít rá. Ilyen módon az utazó elérhet egészen Vlagyivosztokig anélkül, hogy útközben egyértelmű nyelvi határral találkozott volna - azonban a legkeletebbi és a legnyugatabbi nyelvek nagyon eltérnek egymástól.
A szlovák nyelvben az új szavak elsősorban toldalékolással, szóképzéssel jönnek létre, valamint idegen szavak átvételével (főleg az angol nyelvből).
A szlovák nyelv rengeteg affixumot használ. Ezek módosíthatják a szavak jelentését, mint például:
Többnyelvű honlap a szlovák tanulásához: http://slovake.eu