olasz
Lingua italiana
Lingua italiana
kb. 65 millió
Olaszország, Svájc, San Marino, Vatikán, EU
Horvátország és Szlovénia
Brazília (25 millió), Argentína (24 millió), Amerikai Egyesült Államok (18 millió), Kanada (1,5 millió), Uruguay (1,5 millió), Ausztrália (0,85 millió) stb.
Az olasz nyelv hivatalos nyelv Olaszországban, az EU-ban, és kisebbségi nyelv két további uniós országban. Egyike az Európai Unió legnagyobb nyelveinek a német, az angol és a francia mellett. Nem számít nemzetközi nyelvnek, mint az angol, a francia vagy a spanyol, de nagyon elterjedt a Földközi-tenger térségében, és az egész világon az egyik legkedveltebb idegen nyelvként tanulják. Az olasz nyelv ismerete nélkülözhetetlen a művészettörténészek és a zenészek számára, kiváltképp az operával kapcsolatban. A nemzetközi gasztronómia számára is fontos az olasz nyelv szerte a világon. Az olasz nyelv hatással volt a világ majdnem minden nyelvére, főleg a már említett területeken. Az olyan szavak és kifejezések, mint a sfumato, fresco, villa (a művészetben és az építészetben), a concerto, ballerina, allegro, baritone (a zenében), a motto, novel, notturno (az irodalomban) vagy a spaghetti, espresso, pizza, pasta szavak, vagy éppen a zero, lava, volcano és a neutrino (a tudományban) csak néhány abból a több ezer szóból, amelyeket más európai nyelvek átvettek. Ezek a szavak tanúsítják, hogy az itáliai kultúra szinte teljesen meghódította Európát a történelem során, a római kortól kezdve a reneszánszon át egészen napjainkig. A francia nyelv kb. 3000 szót kölcsönzött az olaszból. Az olasz határhoz közeli francia, horvát, és szlovén nyelvjárások teljesen az olasz nyelv hatása alatt vannak, és a máltai nyelv is tele van olasz jövevényszavakkal. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az olasz nyelv a Vatikán jelenlegi munkanyelve, és ily módon az egész katolikus világ számára fontos szerepet tölt be.
Az olasz nyelvből eltűntek a latin esetvégződések a személyes névmások kivételével: (io, me – én, engem). Két nyelvtani nem van: a névelőket, a mellékneveket és a főneveket nem tekintetében egyeztetni kell. A nemet a névelő vagy a szó végződése jelöli: un ragazzo buono (egy jó fiú), una ragazza buona (egy jó lány). Csak a személyes névmások ragozódnak. A névelő ragozásának tipikus formája a névelő összevonása az elöljárószóval: del, dello, dell‘, dei, degli, della, delle stb.
Egyes szám | Többes szám | |||
---|---|---|---|---|
Határozott | Határozatlan | Határozott | Határozatlan | |
Hímnem -o | il ragazzo fiú |
un ragazzo | i ragazzi | dei ragazzi |
Nőnem -a | la ragazza lány |
una ragazza | le ragazze | delle ragazze |
Hímnem -o Magánhangzó előtt |
l’amico barát |
un amico | gli amici | degli amici |
Nőnem -a Magánhangzó előtt |
l’amica barátnő |
una amica un’ idea |
le amiche delle idee |
delle amiche |
s+mássalhangzó előtt | lo scopo cél |
uno scopo | gli scopi | gli scopi |
A szóalkotásnál az olasz nyelv kerüli az összetett szavakat. Az alapszórend SVO (alany-ige-tárgy), és a melléknevek a főnév mögött állnak: una casa grande (egy nagy ház).
Az igéket szám és személy szerint ragozzák, és egyeztetik az alannyal. Az olasz nyelvben nagyon sok rendhagyó ige van. A szabályos igék három (vagy négy) csoportba oszthatók aszerint, hogy főnévi igenévi alakban milyen végződést kapnak (-are, -ere, ire, -isco: parlare, credere, partire, finire, finisco). Az alábbiakban az első csoportba tartozó igék ragozásáról kaphatunk áttekintést:
Egyes szám | Többes szám | |||||
---|---|---|---|---|---|---|
1. személy | 2. személy | 3. személy | 1. személy | 2. személy | 3. személy | |
Kijelentő mód | ||||||
Egyszerű jelen idő | io amo | tu ami | egli ama | noi amiamo | voi amate | essi amano |
Befejezett jelen | io ho amato | tu hai amato | egli ha amato | noi abbiamo amato | voi avete amato | essi hanno amato |
Folyamatos múlt idő | io amavo | tu amavi | egli amava | noi amavamo | voi amavate | essi amavano |
Befejezett múlt idő | o avevo amato | tu avevi amato | egli aveva amato | noi avevamo amato | voi avevate amato | essi avevano amato |
Abszolút múlt | io amai | tu amasti | egli amò | noi amammo | voi amaste | essi amarono |
Távoli múlt idő | io ebbi amato | tu avesti amato | egli ebbe amato | noi avemmo amato | voi aveste amato | essi ebbero amato |
Egyszerű jövő idő | io amerò | tu amerai | egli amerà | noi ameremo | voi amerete | essi ameranno |
Befejezett jövő idő | io avrò amato | tu avrai amato | egli avrà amato | noi avremo amato | voi avrete amato | essi avranno amato |
Kötőmód | ||||||
Jelen idő | che io ami | che tu ami | che egli ami | che noi amiamo | che voi amiate | che essi amino |
Múlt idő | che io abbia amato | che tu abbia amato | che egli abbia amato | che noi abbiamo amato | che voi abbiate amato | che essi abbiano amato |
Folyamatos múlt idő | che io amassi | che tu amassi | che egli amasse | che noi amassimo | che voi amaste | che essi amassero |
Régmúlt idő | che io avessi amato | che tu avessi amato | che egli avesse amato | che noi avessimo amato | che voi aveste amato | che essi avessero amato |
Feltételes mód | ||||||
Jelen idő feltételes mód | io amerei | tu ameresti | egli amerebbe | noi ameremmo | voi amereste | essi amerebbero |
Múlt idő feltételes mód | io avrei amato | tu avresti amato | egli avrebbe amato | noi avremmo amato | voi avreste amato | essi avrebbero amato |
Felszólító mód | ||||||
Jelen idő | — | ama | ami | amiamo | amate | amino |
Főnévi igenév | ||||||
Jelen idő | amare | |||||
Múlt idő | avere amato | |||||
Igenév | ||||||
Jelen idő | amante | |||||
Múlt idő | amato | |||||
Gerundívum | ||||||
Jelen idő | amando | |||||
Múlt idő | avendo amato |
A nyelvi sokféleség Olaszországon belül valójában nagyobb, mint az összes többi újlatin nyelvet beszélő országban együttvéve. A standard olasz nyelv sok szempontból közelebb áll a spanyolhoz vagy a portugálhoz, mint a piemonti vagy a nápolyi nyelvjárásokhoz. A piemonti nyelvjárások bizonyos tekintetben közelebb állnak a provanszálhoz és a franciához, mint az olaszhoz. A többi fő helyi nyelv – a velencei, az emilián, a romanyol, a lombard, a genovai-ligur, a nápolyi, a szicíliai – mind a vulgáris (köznyelvi) latinból alakultak ki, vagyis a latin nyelv nyelvjárásaiból, nem pedig a toszkánai olaszból, amely a standard olasz nyelv alapjául szolgál. Így pontosabb, ha Olaszország nyelveiről beszélünk, nem pedig olasz nyelvjárásokról, mivel ezeknek a regionális nyelveknek saját nyelvjárásaik vannak, és néhányuk írott formában is létezik, sőt gyakran gazdag irodalmuk is van.
Az összes olasz nyelvjárás közül a toszkánait tartják a "legtisztábbnak", mivel ez hasonlít leginkább az eredeti, vagyis a klasszikus latin nyelvre. A legbefolyásosabb nyelvi változatot ma gyakran úgy nevezik, hogy Lingua toscana in bocca Romana (toszkániai nyelv római ajkakon). Azonban a művelt toszkánaiak nyelve csak a 19. században kezdett elterjedni, hogy egy új nemzet nyelvévé váljon. Az 1861-es olasz egység létrejötte nem csak a politika színterére volt nagy hatással, hanem jelentős társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat is eredményezett. Az iskolakötelezettség bevezetésével növekedett az írni-olvasni tudók száma, és sokan megváltak az anyanyelvként beszélt nyelvjárásuktól a nemzeti nyelv javára, vagy pedig létrehoztak egy helyi akcentust, esetleg a standard nyelvnek egy helyi változatát (Italiano popolare), amelyet a helyi nyelvvel színesítettek.
Forrás: Wikimedia Commons