Az olasz nyelv hatása

Az olasz nyelv hivatalos nyelv Olaszországban, az EU-ban, és kisebbségi nyelv két további uniós országban. Egyike az Európai Unió legnagyobb nyelveinek a német, az angol és a francia mellett. Nem számít nemzetközi nyelvnek, mint az angol, a francia vagy a spanyol, de nagyon elterjedt a Földközi-tenger térségében, és az egész világon az egyik legkedveltebb idegen nyelvként tanulják. Az olasz nyelv ismerete nélkülözhetetlen a művészettörténészek és a zenészek számára, kiváltképp az operával kapcsolatban. A nemzetközi gasztronómia számára is fontos az olasz nyelv szerte a világon. Az olasz nyelv hatással volt a világ majdnem minden nyelvére, főleg a már említett területeken. Az olyan szavak és kifejezések, mint a sfumato, fresco, villa (a művészetben és az építészetben), a concerto, ballerina, allegro, baritone (a zenében), a motto, novel, notturno (az irodalomban) vagy a spaghetti, espresso, pizza, pasta szavak, vagy éppen a zero, lava, volcano és a neutrino (a tudományban) csak néhány abból a több ezer szóból, amelyeket más európai nyelvek átvettek. Ezek a szavak tanúsítják, hogy az itáliai kultúra szinte teljesen meghódította Európát a történelem során, a római kortól kezdve a reneszánszon át egészen napjainkig. A francia nyelv kb. 3000 szót kölcsönzött az olaszból. Az olasz határhoz közeli francia, horvát, és szlovén nyelvjárások teljesen az olasz nyelv hatása alatt vannak, és a máltai nyelv is tele van olasz jövevényszavakkal. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az olasz nyelv a Vatikán jelenlegi munkanyelve, és ily módon az egész katolikus világ számára fontos szerepet tölt be.

Nyelvtan

Az olasz nyelvből eltűntek a latin esetvégződések a személyes névmások kivételével: (io, me – én, engem). Két nyelvtani nem van: a névelőket, a mellékneveket és a főneveket nem tekintetében egyeztetni kell. A nemet a névelő vagy a szó végződése jelöli: un ragazzo buono (egy jó fiú), una ragazza buona (egy jó lány). Csak a személyes névmások ragozódnak. A névelő ragozásának tipikus formája a névelő összevonása az elöljárószóval: del, dello, dell‘, dei, degli, della, delle stb.

A szóalkotásnál az olasz nyelv kerüli az összetett szavakat. Az alapszórend SVO (alany-ige-tárgy), és a melléknevek a főnév mögött állnak: una casa grande (egy nagy ház).

Az igéket szám és személy szerint ragozzák, és egyeztetik az alannyal. Az olasz nyelvben nagyon sok rendhagyó ige van. A szabályos igék három (vagy négy) csoportba oszthatók aszerint, hogy főnévi igenévi alakban milyen végződést kapnak (-are, -ere, ire, -isco: parlare, credere, partire, finire, finisco). Az alábbiakban az első csoportba tartozó igék ragozásáról kaphatunk áttekintést:

Az olasz nyelvjárások és Olaszország nyelvei

A nyelvi sokféleség Olaszországon belül valójában nagyobb, mint az összes többi újlatin nyelvet beszélő országban együttvéve. A standard olasz nyelv sok szempontból közelebb áll a spanyolhoz vagy a portugálhoz, mint a piemonti vagy a nápolyi nyelvjárásokhoz. A piemonti nyelvjárások bizonyos tekintetben közelebb állnak a provanszálhoz és a franciához, mint az olaszhoz. A többi fő helyi nyelv – a velencei, az emilián, a romanyol, a lombard, a genovai-ligur, a nápolyi, a szicíliai – mind a vulgáris (köznyelvi) latinból alakultak ki, vagyis a latin nyelv nyelvjárásaiból, nem pedig a toszkánai olaszból, amely a standard olasz nyelv alapjául szolgál. Így pontosabb, ha Olaszország nyelveiről beszélünk, nem pedig olasz nyelvjárásokról, mivel ezeknek a regionális nyelveknek saját nyelvjárásaik vannak, és néhányuk írott formában is létezik, sőt gyakran gazdag irodalmuk is van.

Az összes olasz nyelvjárás közül a toszkánait tartják a "legtisztábbnak", mivel ez hasonlít leginkább az eredeti, vagyis a klasszikus latin nyelvre. A legbefolyásosabb nyelvi változatot ma gyakran úgy nevezik, hogy Lingua toscana in bocca Romana (toszkániai nyelv római ajkakon). Azonban a művelt toszkánaiak nyelve csak a 19. században kezdett elterjedni, hogy egy új nemzet nyelvévé váljon. Az 1861-es olasz egység létrejötte nem csak a politika színterére volt nagy hatással, hanem jelentős társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat is eredményezett. Az iskolakötelezettség bevezetésével növekedett az írni-olvasni tudók száma, és sokan megváltak az anyanyelvként beszélt nyelvjárásuktól a nemzeti nyelv javára, vagy pedig létrehoztak egy helyi akcentust, esetleg a standard nyelvnek egy helyi változatát (Italiano popolare), amelyet a helyi nyelvvel színesítettek.

Forrás: Wikimedia Commons