Történelem

A mai szlovénok ősei azok a szlávok voltak, akik a 6. századtól kezdve kezdték benépesíteni az Alpok keleti részén lévő régiót a mai Szlovénia területén, valamint Magyarország és Ausztria déli és Olaszország északkeleti részén. Az első írott nyelvemlék, amely a nyelv létezését tanúsítja, a 10. századból származik, ekkor jelentek meg az első ismert szlovén nyelvű dokumentumok. Ezek egyben a legrégibb olyan szövegek, amelyeket latin betűvel írtak egy szláv nyelven. Az első 50 szlovén nyelvű könyvet protestáns újítók írták a 16. században, ezek között szerepel az első nyelvtan 1550-ből és az első bibliafordítás is. A modern irodalmi nyelv számos szlovén dialektusból és a sok évszázadra visszanyúló szlovén írásbeliség hagyományaiból alakult ki.

Freising-kéziratok a 10. századból

Nyelvjárások

Szlovéniában 7 nyelvjáráscsoport létezik 46 nyelvjárással viszonylag kis földrajzi területen. Ebből kifolyólag a szlovén nyelv a leggazdagabb szláv nyelv a nyelvjárások számát tekintve. Ennek több oka is van. Szlovénia területének benépesülése több irányból történt. Négy nyelvcsalád (a germán, a finnugor, az újlatin és a szláv) találkozik ezen a helyen, és mindegyik hatással volt a szomszédaira. A földrajzi adottságok is fontos szerepet játszanak, mert a sok völgy és kiterjedt erdőségek a történelem során akadályt jelentettek az emberek közötti kapcsolatteremtésben. Mindezek a körülmények gazdag nyelvi örökséget, a szókincsben és a nyelvtani alakokban pedig sok helyi jellegzetességet eredményeztek, amelyeket a más régiókból származó beszélő nehezen ért meg.

Nyelvtan

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy egy főnévnek vagy egy melléknévnek milyen alakban kell állnia, hat esetet, három nemet és három számot kell figyelembe vennünk, ami összesen 54 lehetséges variációt eredményez. A igék személy (első, második, harmadik), 4 igeidő (jelen, jövő, befejezett múlt, régmúlt) és három szám (egyes, többes, kettős) szerint ragozhatóak. Rengeteg rendhagyó ige van, ezért nem egyszerű eldönteni, hogy egy bizonyos ige szabályosan ragozandó-e vagy rendhagyó módon, amihez külön meg kell tanulni az alakjait. A szóhangsúly, a kettős szám és a birtokos eset alakjai nem csak a külföldieknek okoznak nehézséget, de gyakran még maguknak a szlovéneknek is problémát jelentenek.

Az egyes és a többes szám mellett a kettős számot is használják. Ha egy főnév két személyt, két tárgyat vagy két fogalmat jelöl, abban az esetben kettős számban kell ragozni, amely kölönbözik mind az egyes, mind pedig a többes számtól. A kettős számot nem csak a főneveknél használják, hanem a mellékneveknek és a névmásoknak is vannak kettős számú alakjaik, valamint az igéket nem csak egyes és többes számban lehet ragozni, hanem kettős számban is.