Írásrendszer és kiejtés

A dán ábécé 29 betűből áll, a latin ábécében nem megtalálható æ, ø és å betűk az ábécé végére kerültek. Az y az ü hangot jelöli, a q-t, a w-t és az x-et pedig csak idegen szavakban használják. Az Æ és az ø már önmagukban elég speciális betűk (amelyeknek az ä és az ö betűk a megfelelői más nyelvekben), de a karikás a betű (bolle-å) teszi a dánt igazán skandináv nyelvvé.

Nehéz megmondani, hogy a vikingek óészaki nyelve mikor alakult át dán nyelvvé, de Dánia a világ legrégebbi monarchiájaként büszkén tekinthet vissza az egymás után megszakítás nélkül uralkodó 54 királyra (és az utóbbi időkben királynőkre), akik mind egyre inkább dánul beszéltek (néhányan közülük valójában alnémet nyelven). Gorm den Gamlénak (Öreg Gorm), az első hivatalos királynak a fia - jobban mondva az ő kőfaragója - 1050 évvel ezelőtt rúnaírást használt a híres jellingi köveken a szülei (és saját maga) dicsőítésére:

haraltr (Harald) * kunukR (király) * baþ (kért) * kaurua (farag) * kubl (kőtábla) * þausi * aft (után) * kurm faþur sin (Gorm, az apja) * auk aft (és után) * þąurui (Thyra) * muþur (anya) * sina (övé) * sa (ez) haraltr (Harald) * ias (aki) * sąR (maga) * uan (győzött) * tanmaurk ala (egész Dánia) * auk nuruiak (és Norvégia) * auk tani karþi kristną (és a dánokat keresztény hitre térítette)

A dán hangrendszerben erős súlyponteltolódás figyelhető meg a magánhangzók javára. A 17 mássalhangzó számbelileg alulmarad a 15 rövid magánhangzóval, a 12 hosszú magánhangzóval és a 25 kettős magánhangzóval szemben. Egy híres példa az æ ø i æ å mondat, amely a nyugati nyelvjárásokban azt jelenti, hogy "a folyóban lévő sziget". A mássalhangzók gyakran csak a magánhangzók tónusának vagy hosszának megváltozását jelölik, és nem is ejtik ki őket. Ily módon a g-t nem ejtik a kugle ([ku:le], 'gömb') szóban, valamint kettős magánhangzót jelöl a mig ([mai], 'engem') szóban. A dán nyelv legkülönlegesebb hangja a hangszalag-zárhang, amely például az arabban is létezik, de általában csak egyfajta nyikorgó hangként jelenik meg. A hangszalag-zárhang a svéd tonális hangsúlyhoz hasonlóan jelentésmegkülönböztető szereppel rendelkezik, mint például a hun ([hun], 'ő - nőnem') és a hund ([hun'], 'kutya') szavakban. Mivel a hangszalag-zárhangot írásban nem jelölik, ezért nehéz megtanulni, és kiváló "kémtesztként" szolgál az anyanyelvi beszélők számára. További nagyon érdekes különlegesség a dán nyelvben a belégzéses igen, amit belégzés közben mondanak: ja. Ez egy segítő eszköz, amit a párbeszéd közben a hallgató fél használ a figyelem, az egyetértés és az együttérzés kifejezésére. A nők sokkal gyakrabban használják, mint a férfiak, sőt néhányuknak még akár egy rövidebb mondatot is sikerül kimondaniuk belégzés közben.