Bevezetés

A nyelv alapjait Ludwig Lazar Zamenhof fektette le, aki az európai nyelvek alapján alkotta meg a nyelv nyelvtanát oly módon, hogy az nagyon kevés kivételt tartalmazzon. A szókincs főleg újlatin nyelveken alapszik, bár vannak benne szavak germán és más nyelvekből is. Az új nyelv, amelynek az első tankönyve 1887-ben jelent meg, nagy nyelvi közösséget csábított magához, és elindult a nyelvi fejlődés természetes útján egy olyan közösségen belül, ahol változatos környezetben használták, és kialakították a nyelvhez tartozó kultúrát is. Két évtizeddel később megszülettek az első gyerekek, akik eszperantó nyelven beszéltek a szüleikkel, és ők lettek az eszperantó nyelv első anyanyelvi beszélői. Tehát elmondhatjuk, hogy egy olyan nyelvről van szó, amelyet nemzetközi kommunikációs célokra hoztak létre, és amely később kreolizálódott, ma pedig az eszperantót beszélő emberek diaszpórájának a nyelve.

Az eszperantót az indoeurópai nyelvek szókincsére alapozva hozták létre, azzal a céllal, hogy könnyen elsajátítható legyen. Emiatt a nyelvtana agglutináló, ami a török és a finnugor nyelvekre jellemző, valamint mélyebb szinten izoláló is, mint amilyen a mandarin kínai vagy a vietnámi nyelv. Ez azt jelenti, hogy a morfémák önálló szóként használhatóak. A nyelvtana teljesen szabályos, és rengeteg szó képzését teszi lehetővé a szótövek és mintegy negyven toldalék kombinálásával. (Például a san- (egészséges) tőből olyan szavakat lehet képezni, mint például malsana (“beteg”), malsanulo (“beteg ember”), gemalsanuloj (“beteg emberek mindkét nemből”), malsanulejo (“kórház”), sanigilo (“gyógyszer”), saniĝinto (“meggyógyult ember”), sanigejo (“gyógyító hely”), malsaneto (“enyhe betegség”), malsanego (“súlyos betegség”), malsanegulo (“nagyon beteg ember”), sanstato (“egészségi állapot”), sansento (“egészségérzet”), sanlimo (“egészségügyi határérték”), malsankaŭzanto (“kórokozó”), kontraŭmalsanterapio (“betegség elleni terápia”)…). A fő szófajoknak (főnevek, igék, melléknevek, határozószavak) mindig következetes a végződésük, ami elősegíti a felismerésüket. A nyelv a szabályossága miatt különösen könnyen tanulható, valamint az a képessége, hogy egyszerűen és szisztematikusan tud szavakat képezni, az egyik legproduktívabb nyelvvé teszi, elvileg korlátlan szókinccsel, így minden új gondolat vagy körülmény kifejezésére alkalmas. Például írhatnánk egy regényt képzeletbeli asztal alakú marslakókról, akiket úgy hívhatnánk, hogy tablo (“asztal”), tablino (“asztalnő”) és tablido (“asztalgyerek”)… Elképzelhetünk egy készüléket, amely a nemi életet teszi egyszerűbbé, és elnevezhetjük sekssimpligilo-nak (“szexegyszerűsítő”), a hátrafelé menő embert elnevezhetjük inversmarŝanto-nak, (“hátrafelé járó”), a dogmatizmus elleni szert maldogmigilo-nak (“ellendogmatizáló”), stb.

Történelem

Nyelvtan

Minden főnév -o-ra végződik: tabl-o (asztal), lamp-o (lámpa), hom-o (ember).

Minden melléknév -a-ra végződik: bela (szép), granda (nagy), malgranda (kicsi).

Minden főnévi igenév -i-re végződik: havi (van neki), iri (menni).

Jelen időben az ige végződése mindig -as: mi manĝas (én eszem), li manĝas (ő eszik), ili estas (ők vannak), mi estas (én vagyok), ŝi estas (ő (nőnem) van).

A múlt idejű igevégződés az -is. Például: li lernis (ő (hímnem) tanult), ili estis (ők voltak), homo estis (egy ember volt), li manĝis (ő (hímnem) evett).

A jövő idő végződése az -os, például: mi lernos (én tanulni fogok), Marko sidos (Marko le fog ülni).

Az alanyeseten kívül van még tárgyrag is, amelyet a főneveknél, a mellékneveknél és a névmásoknál használnak mind egyes számban, mind pedig többes számban: -n (Mi vidas aŭton. Aŭton mi vidas.: Látom az autót.)

A tárgyesetnek köszönhetően a szórend szabad.

A főnevek és a melléknevek többes számát a -j jellel képezik, amelyet az -o vagy az -a végződés után toldanak: libro (könyv), libroj (könyvek).

Mintegy 40 elő- és utóképző segíti az új szavak képzését. A leggyakrabban használtak közé tartozik a mal- prefixum, amely az ellenkezőjére változtatja a szó jelentését. Így lesz a bona-ból (jó) malbona (rossz), a bela-ból (szép) pedig malbela (csúnya).

Az -ul toldalék jelentése "személy", ezért grandnazulo = nagy orrú személy. Az -in toldalékkal női alakokat képezhetünk, mint például grandnazulinoj (nagy orrú nők).