A nyelvészeti tipológia a nyelveket különböző tulajdonságaik alapján tanulmányozza és osztályozza őket. Lehetővé válik a nyelvek nagyobb csoportokba való sorolása aszerint hogyan használják ki a hangokat, a morfológiai elemeket, és hogy alkotják a mondatokat az elemekből. Bizonyos tulajdonságok megtalálhatók a világ minden nyelvében, akármilyen távol is álljanak egymástól. Az a tény, hogy két nyelvnek megvan ugyanaz a tulajdonsága, nem jelenti azt, hogy rokonság van köztük.

Alapszórend

A nyelvek egyik szokásos osztályozása a rájuk legjellemzőbb szórend, azaz az alany (S), az ige (V) és a tárgy (O) sorrendje például egy olyan mondatban, mint "A macska megeszi az egeret":

SVO ("A macska megeszi az egeret"),

SOV ("A macska az egeret eszi meg"),

VSO ("Megeszi a macska az egeret"),

OSV ("Az egeret a macska eszi meg"),

OVS ("Az egeret megeszi a macska"),

VOS ("Megeszi az egeret a macska"),

Az angol SVO nyelv, ugyanis az összes többi sorrend helytelen vagy pedig megváltozik a mondat értelme ((“The mouse eats the cat”, azaz az egér eszi meg a macskát!). Más nyelvekben, mint például az oroszban vagy a magyarban mindegyik sorrend lehetséges, jóllehet, hogy az egyik változat gyakoribb (az orosz esetében az SVO). Néhány nyelvben a szórend különböző paraméterektől függ. A francia szórendje általában SVO, de SOV, ha a tárgy névmás.

A leggyakoribb szórendek az SVO (megtalálható az angolban, indonézban, a kínaiban, spanyolban és több ezer más nyelvben) és az SOV (megtalálható a japánban, perzsában, hindiben, törökben ​​többek között). A VSO kevésbé gyakori (megtalálható a sztenderd arabban és az írben), de a három másik szórend, ahol a tárgy az alany előtt található, a világ nyelveinek kevesebb, mint 5%-ában fordul elő. Az anekdota szerint Yoda beszél OSV sorrendben (erős te vagy, de ha a 900 évet eléred, ilyen jól nem fogsz kinézni).

Tónusok és hangsúlyok

Bizonyos nyelvek tónusokat használnak a szavak megkülönböztetésére. Az egyik legjobban ismert példa a mandarin kínai nyelv, melynek négy tónusa van. Például a sī (magas tónus) azt jelenti: "gondolat", sì (a ereszkedő tónus) azt jelenti: "négy" és sǐ (alacsonyan eső, majd emelkedő tónus) azt jelenti: "halál". Tonális nyelvek gyakoriak Kelet-Ázsiában (más kínai nyelvek, a burmai, thai és a vietnami többek között), de megtalálhatóak Afrikában is (joruba) és Amerikában (navahó).

A tónust nem alkalmazó nyelvekben rendszerint van hangsúly (egy a többieknél nagyobb nyomatékkal kiejtett szótag). Bizonyos nyelvekben a hangsúly mindig ugyanoda esik a szóban (az elsőre a magyarban, az utolsóra a franciában), de más nyelveken a hangsúlynak fontos szerepe van szavak megkülönböztetésében. Az angol és az orosz ilyen nyelv: az “increase” főnév, míg az “increase” ige, az oroszban “muka” "liszt", míg a “muka” "kínzás".

Izoláló és szintetikus nyelvek

A nyelveket aszerint is osztályozni lehet, hogy milyen módon fejezik ki a nyelvtani funkciókat. Az izoláló nyelvekben, mint a kínaiban, a szavak rendszerint egy morfémából állnak (jelentéssel bíró nyelvi egység), míg a szintetikus nyelvekben több morfémából. Az angol enyhén szintetikus (olyan toldalékai vannak, mint a többes szám jele: book - books), míg az olyan nyelveknek mint a latinnak, sokféle toldalékuk van. Néhány nyelvet mint az inuktitutot (melyet a lappok beszélnek), poliszintetikusnak hívnak, mert sok toldalékot használnak, egy ilyen nyelvben egy szó akár egy egész mondatnak felel meg más nyelvekben.

A szintetikus nyelvek feloszthatók flektáló és agglutináló, ragozó nyelvekre. Az agglutináló nyelvekben, rendszerint minden morfémának egy funkciója van, és a szavak sok morfémából állhatnak. A török​​ jó példa a ragozó nyelvre. Az evlerimde szó azt jelenti: "házaimban", és az alábbi morfémákból áll: ev (ház), -ler (többes szám) -im (m) és -de (ban). A flektáló nyelvekben, a toldalékok funkciókat kombinálnak. A habló (beszélt) spanyol szóban az -ó egyszerre mutatja a múlt időt és egyes szám harmadik személyű alanyt.

Nincsenek éles határok ezek között a típusok között, és ritkán fordul elő, hogy egy nyelv teljesen egy kategóriába tartozik.