Bevezetés

A romani (cigány) nyelv (Romani čhib, Romane/s/, Romano/s/) az indoeurópai nyelvek indo-árja ágának az egyetlen európai képviselője. Szétterjedt területen beszélik, a kínai Hszincsiangtól és Irántól indulva szinte minden európai és számos tengerentúli országban is.

Bár néhány európai roma közösség még vándorló életmódot folytat, a romák és szintik többsége ma már letelepedett. Kb. a X. században indultak el a cigányok Észak-Nyugat-Indiából és Pakisztánból (ennek a területnek a nyelveivel való kapcsolat nyomai fellelhetők a cigány nyelvben) nyugat felé. Az Európába vezető útjukon a cigányok különböző perzsa, némi örmény és sok görög szót (amikor Bizánc keleti határain tartózkodtak) kölcsönöztek. Később tovább mentek nyugat felé, feltehetőleg a török hódítás miatt. Amikor jelenlétüket Szerbiában és Horvátországban feljegyezték a XIV. században, nyelvüket már nagy mértékben befolyásolta a görög, nem csak a szókincset, de a nyelvtant is. Később a szláv nyelvek, a román, a magyar, a német és délkeleten a török gyakorolt rá nagy hatást.

Minden roma két- vagy többnyelvű és a nyelvvesztés nagymértékű. Bár a romani nyelv elég életerős, különösen Kelet- Délkelet- és Közép-Európában. Nehéz meghatározni a beszélők számát, de valószínűleg mintegy 3-4 millió emberről van szó, akik Európa majdnem minden országában előfordulnak - ez Európa legelterjedtebb nyelvévé teszi. A cigány nyelv írott nyelv is, melynek a modernkori irodalma elég gazdag, de nincs általánosan elfogadott helyesírása, egységes nyelvtana és szókészlete. Különböző kísérletek történtek a nyelvi norma megteremtésére, de csak szerény sikereket értek el. Szlovákiában, Macedóniában, Bulgáriában és Romániában (valamint kisebb mértékben és ritkábban máshol is) regionális normák kezdenek kialakulni, de a legfőbb akadálya a továbbterjedésnek és az elfogadásnak a romák alacsony műveltsége. Sajnos, a cigányoknak más, alapvető problémáik vannak, minthogy a szép és ősi nyelvükről gondoskodjanak, amely a szanszkrit legközelebbi európai rokona. A cigány nyelv használata az interneten bizonyos egységesülési tendenciát mutat, ami valószínűleg döntő szerepet fog játszani a köznyelv jövőbeli fejlődésében. A cigány nyelvet bizonyos fokig elismerik mint kisebbségi nyelvet Koszovóban, Macedóniában, Romániában, Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Németországban, Finnországban, Magyarországon, Norvégiában, Svédországban és Ausztriában.

Nyelvjárások

A romák legnagyobb koncentrációja ma Kelet-Európában található: Szlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Macedóniában és Szerbiában, de Európa más részein is előfordulnak, ahol több nyelvjárást beszélnek. Ezek két fő csoportba sorolhatók: Azok, amelyeket erősen befolyásolt a román (oláh: lovári, khalderash, gurbet), és a többiek, amelyek magukban foglalják a szintót, kárpátit és a balkáni nyelvjárások két különböző csoportját.

A szintó nyelvjárást beszélik Észak- és Nyugat-Európában a cigányok, és a kárpáti nyelvjárást a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, Magyarországon a romungrót. Az arli/erli nyelvjárást Macedóniában, Bulgáriában és Dél-Szerbiában, Koszovóban, Albániában beszélik. A balkáni nyelvjárások másik csoportja (ursar, drindari, bugurdzi stb.) jelentősen eltér az arlitól és nyilvánvalóan magán viseli a közelmúltbeli kapcsolatokat a görög fonetikával és szókészlettel. Van számos elszigetelt, archaikus nyelvváltozat, mint például a burgenlandi romano vagy a dolenski roma nyelvjárás Szlovéniában, valószínűleg összefüggésben a romák hravati (istriani) nyelvjárásával, melyet az olaszországi Brescia környékén beszélnek.