görög
Ελληνική γλώσσα
Ελληνική γλώσσα
Körülbelül 13 millió
Görögország beleértve az Athos-hegyi szerzetesek köztársaságát is (10 millió), Ciprus (a törökkel együtt) (0,8 millió), EU
Albánia, Olaszország, Örményország, Magyarország, Románia, Törökország, Ukrajna
Ausztrália, Ausztria, a Bahama-szigetek, Bulgária, Kanada, a Cseh Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Dzsibuti, Egyiptom, Franciaország, Grúzia, Németország, Jordánia, Kazahsztán, Líbia, Macedónia, Malawi, Mozambik, Paraguay, Lengyelország, Románia, Oroszország, Sierra Leone, Dél-Afrika, Svédország, Tunézia, Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Királyság, Egyesült Államok
A görög a leghosszabb töretlen írásbeliséggel rendelkező, élő európai nyelv. A görög nyelv fejlődésének főbb szakaszai a modern görög kialakulásáig a következőkben foglalhatók össze:
Ősgörög időszámításunk előtt 2200 – 1600 között jelent meg és létezett
Mükénéi civilizáció időszámításunk előtt 1600 – 1100 között. A lineáris B írás ebből az időből származik
A "sötét kor" a dór hódítás után, időszámításunk előtt 1100 – 700 között
Ógörög időszámításunk előtt 700 – 300 között
Koiné görög (κοινή) időszámításunk előtt 300 – időszámítás szerinti 330
Bizánci (poszthellenisztikus) görög 330 – 1000 közötti időszak
Középkori görög 330 – 1000 közötti időszak
Az Ottomán időszak görög nyelve 1600 – 1800
Modern görög a mai Görögország és Ciprus területén
Érdekes, hogy a legtöbb ember által beszélt görög nyelv, az úgynevezett népi (démotikus) (δημοτική - dīmotikí) csak az 1970-es években kapott elsődleges hivatalos státuszt. Korábban hivatalos nyelvként a purista változat működött, a katherevusa (καθαρεύουσα - Katharévusza), amely nagyon különbözött a mindennapi művelt nyelvhasználattól.
Manapság, a görög köznyelv kevésbé sztenderdizált mint a többi európai nemzeti nyelv, több forma fordul elő egy-egy nyelvtani alakhoz. Erre néhány példa következik.
A rövid áttekintésben csak a leggyakrabban alkalmazott végződések jelennek meg.
A modern görögben a hangsúly a szó utolsó, vagy az ahhoz közeli szótagján, legfeljebb az utolsó előtti harmadik szótagon lehet.
Az ógörög bonyolult ékezetes írásrendszerét a modern nyelvben egy egyszerűbb rendszer váltotta fel, ahol csak egy hangsúlyt jelölő ékezet van. A több szótagú szavakban jelölik a hangsúlyt, továbbá néhány azonos alakú (homofon), egy szótagú szóban is használják a hangsúlyjelölést a megkülönböztetésre.
Létezik határozott névelő mind egyes, mind többes számban, de a határozatlan névelő csak egyes számban. A névelőt gyakran használják, birtokos és mutató determinánssal együtt is, valamint tulajdonnevekkel.
A melléknév egyezik a jelzett főnévvel számban, nemben és esetben, de a számnevek változatlanok.
A középfok és a felsőfok képezhető egy toldalék hozzáadásával, amely –τερ- elemet tartalmazza a végződés előtt vagy pedig a melléknév elé tett πιο (több) partikulával.
Szabályos felsőfok úgy jön létre, hogy a középfok elé teszik a határozott névelőt.
Van egy másik felsőfok is, amit sokszor abszolút felsőfoknak hívnak, ezt a –τατ- képzővel lehet elérni. Így összesen a fokozás négy fokáról lehet beszélni.
Pozitív okos
|
Fokozás okosabb
|
Összehasonlító felsőfok (a) legokosabb
|
Abszolút felsőfok legeslegokosabb
|
---|---|---|---|
έξυπνός, -η, -ο | εξυπνότερος, -η, -ο | ο, η, το εξυπνότερος, -η, -ο | εξυπνότατος, -η, -ο |
éxypnós, -ī, -o | exypnóteros, -ī, -o | o, ī, to exypnóteros, -ī, -o | exypnótatos, -ī, -o |
Az igék két számban és 3 személyben ragozódnak. A modern görög nyelvben nincs főnévi igenév, kötőszót és ragozott igét használnak, mint προτιμώ να πάω-ben (protimṓ na páō, 'szeretnék menni', szó szerint szeretnék, hogy én megyek). A szótárakban az igék jelen idő egyes szám első személyben vannak felvéve mint γράφω (gráfō, 'írok') az ír igéhez.
A modern görögben két igenem van: a cselekvő és a mediális-szenvedő. Ez utóbbi szolgál a szenvedő alak kifejezésére és visszaható jelentése is van.
A modern görögnek egy jelen, négy múlt és három jövő ideje van. A befejezett és folyamatos cselekvések megkülönböztetése mind a múlt, mind a fövő időben fontos mint a έγραψα-ban (égrapsa, 'megírtam') és έγραφα (égrafa, 'írtam (nem fejeztem be)').
A határozószók nem ragozódnak. A melléknévből képzett határozószók alakja ugyanaz mint a semleges többes alanyeset. A fokozás ugyanúgy történik mint a mellékneveknél: képzővel vagy fokozó szócska hozzáadásával
A modern görög nyelvjárásokat csak a XIX. század végén kezdték el tanulmányozni. Kezdetben a kutatók azt az alapvető hibát követték el, hogy úgy vélték, hogy a modern görög nyelvjárások közvetlenül az ógörög nyelvjárásokból származnak, de nem ez a helyzet. A modern görög nyelvjárások Nagy Sándor koiné-jéből vezethetők le.
Sok mai görög nyelvjárás akkor jött létre, mikor a görög nyelv más nyelvekkel volt szimbiózisban, mint a latin, a velencei, az olasz, a török, az albán és a szláv nyelvek.
Ez a térkép bemutatja a nyelvjárásokat, melyek a görögből, idegen nyelvi elemek hatásával jöttek létre. Ezeket beszélik a mai Görögországban.