észt

Eesti keel

Anyanyelvi beszélők száma

Kb. 1,29 millió

Hivatalos nyelv a következő országokban:

Észtország, EU

Nyelvi diaszpóra

Svédország, Finnország, Lettország, Németország, Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Ausztrália, Argentína, Brazília, Egyesült Királyság, Dánia

Ábécé
Latin, 32 betű

Nyelvtani esetek
14

Nyelvkód
et, est

Nyelvi tipológia
agglutináló (ragozó) , összetétel , SVO

Nyelvcsalád
uráli nyelvcsalád, finnugor ág, balti finn alcsoport

Nyelvjárások száma
2

Leghosszabb szó

sünnipäevanädalalõpupeopärastlõunaväsimatus

egy egész hétvégén át tartó születésnapi ünnepség utáni vasárnap este érzett végtelen energia

uusaastaöövastuvõtuhommikuidüll

Újév utáni reggeli idill

Érdekes szó vagy mondat

Minimális számú mássalhangzót tartalmazó szavak:

jäääär

a jég széle

kõueöö

viharos éjszaka

ajaja

hajcsár

A leghosszabb összetett szavak:

kuuuurija istus töööös jääääres

egy dolgos éjszakán egy csillagász a jég szélén ült

jõeäärne õueaiamaa

folyóparti kert

Történelem

Az észt nyelv a 12-13. században kezdett kialakulni két vagy három nyelv összekeveredésének eredményeképp, amelyek az időszámításunk kezdetén váltak külön a többi balti-finn nyelvtől. Az észt nyelv fejlődésére hatással volt a német nyelv, valamint a szláv és a balti nyelvek is.

Nyelvjárások

Két nyelvjáráscsoport, amelyek jelentősen különböznek egymástól:

Északi nyelvjárások:
- Közép-észt nyelvjárások: középső, nyugati, szigeti, keleti
- Északkeleti nyelvjárások: part menti, alutagusei
Déli nyelvjárások: mulgi, tartui, võro

Írásrendszer és kiejtés

Az észt szavakban általában az első szótagra esik a hangsúly (bár ezalól vannak kivételek, például az aitäh "köszönöm", a sõbranna "barátnő" szavakban, valamint néhány indulatszóban, például az ahah, és az ohoh szavakban a második szótag a hangsúlyos. A régebbi jövevényszavakban is az első szótag hangsúlyos, például miljonär, apelsin, pensionär, míg az újabban átvett jövevényszavaknál arra a szótagra esik a hangsúly, amelyikre az eredeti nyelvben is esett, mint például büroo, psühholoogia, kompuuter.

A magánhangzókat tisztán, jól artikuláltan ejtik. A mássalhangzók és a magánhangzók hossza három fokozatú lehet: koli (rövid o – “beköltözik”), kooli (középhosszú o, “az iskolának a ...", birtokos eset), kooli (hosszú ó, “az iskolába”).

Az észt nyelv zöngés és zöngétlen mássalhangzók helyett erős és gyenge mássalhangzókat különböztet meg. A g, b, d, d’ mássalhangzók például nem zöngések, hanem gyengék, enyhe artikulációs zárral, ezért hangzásukban inkább k, p, t, t’ hangoknak hallatszanak. Az észt k, p, t, t’ hangokat hosszabb artikulációs zárral képezik. A szóvégi mássalhangzók nem válnak zöngétlenné az észt nyelvben. A szó eleji erős és gyenge zárhangokat ugyanúgy ejtik, így a baas (“alap”) és a paas (“mészkő”) szavak ugyanúgy hangzanak. Az f hang csak jövevényszavakban fordul elő, például: film, faktor.

A kiejtés az esetek többségében kikövetkeztethető a szó írásképéből.

Nyelvtan

Az észt agglutináló-flektáló nyelv. A nyelvtani alakokat nyelvtani jelekkel képezik, és a toldalékokat a szótőhöz kapcsolják (például többes szám adessivusi eset lauda+de+l (szótő + többes szám jele + esetrag) “asztalokon”. Emellett hangváltozások is végbemehetnek a szavakban (lugema “olvasni” — loen “olvasok”). Az egyes szavak nagyon sok morfémából is állhatnak.

Az észt nyelvben nincs sem névelő, sem nyelvtani nem. Van egy toldalék, amely a nőnemet jelöli olyan szavak esetében, amelyek nőnemű személyekre vonatkoznak, például: tanárnő (“tanárnő”), titkárnő (“titkárnő”).

Az észt nyelvben 14 eset van. Az esetragok erős-gyenge hangváltásokon alapulnak. Ennek eredményeként az egyes szavak jelentős változásokon mehetnek keresztül: tuba (“szoba”, alanyeset) - toa (“szobának a ...”, birtokos eset).

A személyes névmásoknak két alakjuk van: rövid (hangsúlytalan) és teljes (hangsúlyos).

Az észt igék nem fejeznek ki aspektust. Két nyelvtani igeidő van, a jelen és a múlt idő (amellyel ki tudják fejezni az egyszerű múltat, a folyamatos múltat, a befejezett múltat, és a régmúltat is). A jövő időt vagy a jelen idejű igealakkal, vagy pedig analitikus módon a hakkama “kezd” (vagy a saama “tud”) ige segítségével fejezik ki:

ma kirjutan
írok / fogok írni / épp írni fogok
ma hakkan kirjutama
elkezdek írni
ma saan kirjutada
tudok írni

Az észt nyelvben 4 igemód van:

kijelentő mód: Ta laulab hästi. (“Jól énekel.”)
feltételes mód: Ta laulaks hästi. (“Jól énekelne.”)
idéző mód: Ta laulvat hästi. (“(Állítólag) jól énekel.”)
felszólító mód: Ta laulgu hästi! (“Jól énekeljen!”)

Az egyes igékből 4-féle igenév képezhető – jelen és múlt idejű, aktív és passzív alakok – valamint egy gerundium: looma (“alkot”): loov (“alkotó”, jelen idejű aktív igenév), loodav (“épp alkotás alatt lévő”, jelen idejű passzív igenév), loonud (“megalkotván”, múlt idejű aktív igenév), loodud (“megalkotva lévén”, múlt idejű passzív igenév).

Szóképzés és lexikon

Az észt nyelvben rengeteg összetett szó van, amelyek két, három, négy, vagy akár annál is több tagból állnak.

suur/linn
nagyváros
vihma/piisad
esőcseppek
pôllu/majandus/iilikool
mezőgazdasági egyetem

Lingvopédia