Az interlingvisztika a nemzetközi kommunikáció nyelvi formáival, problémáival és megoldásaival foglalkozik azzal a céllal, hogy optimalizálja. Nemzetközi kommunikációról van szó különböző nyelvű és kulturális hátterű emberek vagy embercsoportok között. Az interlingvisztika területe tág értelemben:

  • világnyelvek, azaz nemzeti nyelvek, melyek lingua francaként működnek
  • a nemzetközi kommunikációban helyi szinten, spontán keletkezett nyelvek: pidzsin és kreol nyelvek
  • az ebből a célból létrehozott nemzetközi segédnyelvek, az ún. tervezett nyelvek

Szűkebb értelemben, az interlingvisztika a tervezett nyelvek történetét, szerkezetét, létrehozását és használatát tanulmányozza. Közel áll a nyelvfilozófiához és a nyelvi tervezéshez és modellálásához.

Tudatos beavatkozás a természetes nyelvekbe különböző szinteken történik (a helyesírástól és a nyelvtani reformoktól kezdve a szókincs modernizálásán keresztül a nyelvi szabványosításig). A nyelvi tervezés, ill. nyelvtervezés magában foglalja a nyelvújjáélesztést (mint pl. a héberét), sőt új nyelvek tervezését is. Ezért a természetes nyelvek és tervezett nyelvek elhelyezhetők egy skálán, melynek két szélén az ideális - érintetlen - természetes nyelv található, a másikon pedig a teljesen mesterséges nyelv.

Természetes - mesterséges kontinuum ábrája

  • ideális természetes nyelv

  • koreai, japán

  • magyar

  • norvég

  • modern héber, indonéz

  • eszperantó, novial, ido

  • volapük

  • solresol

  • Leibniz nyelve

  • mesterséges nyelv, a logika nyelve, programozási nyelv

A tervezett nyelvek lehetnek a priori vagy a posteriori nyelvek.

A legelterjedtebb tervezett nyelv az eszperantó, a nemzetközi kommunikáció egy alternatívája, melynek beszélő közössége a világ különböző részein található. Az eszperantológia mint az interlingvisztika része az eszperantó nemzetközi nyelv különböző aspektusaival foglalkozik.