Fonetika, hangkészlet
"Milyen hangokkal beszélünk"
"Milyen hangokkal beszélünk"
A fonológia a nyelvészet egyik területe, mely az emberi nyelvek hangjait vizsgálja. Bizonyos értelemben a jelnyelvekre is alkalmazható, ahol a jelek kézmozdulatokból történő felépítését vizsgálja.
A fonetika a hangok fizikai létrehozásával, átvitelével és érzékelésével foglalkozik. A fonológia pedig egy nyelv hangrendszerét és a hangoknak a nyelvben betöltött szerepét tanulmányozza. Ebben van a fonémáknak fontos szerepük. A fonéma absztrakt egység, mely jelentés-megkülönböztetésre képes. A fonéma több fonetikailag hasonló hangot képvisel.
A fonetikai átírás lehetővé teszi, hogy az emberi nyelvekben előforduló hangokat egységesen be lehessen mutatni, függetlenül az írásmódjuktól. A legismertebb a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA: International Phonetic Alphabet), mely a latin ábécén alapul, képes jelölni a magánhangzók és mássalhangzók jellemzőit és a szupraszegmentális tulajdonságokat. A Nemzetközi Fonetikai Szövetség (International Phonetic Association) hozta létre, hogy az emberi nyelv hangjait szabványos módon lehessen ábrázolni. Ezeket a jeleket használják a szótárírók, idegen nyelvet tanítók és tanulók, nyelvészek, beszéd-nyelv patológusok, valamint énekesek, színészek, tervezett nyelv alkotók, és a fordítók.
Az IPA hivatalos táblázata 2005-ből (CC-BY-SA licenc)
A beszédhang egy alapvető egység az emberi beszédben, a fonéma viszont absztrakt egység egy adott nyelvben és beszédhangokat képvisel. A fonetikai átírás segítségével a beszédhangokat jelölni lehet (rendszerint szögletes zárójelben), utalva az artikulációjukra. A fonéma szerinti átírás (/ / jelek között) pedig az adott nyelv fonémáival írja át a szavakat. A fonetikai és fonéma szerinti átírás közötti határ nem éles. Míg a pontosságra törekvő fonetikai átírás kisebb artikulációs különbségeket is megragad, az általánosabb fonetikai átírás csak a lényegesebb jellemzőket jelöli, s így közel áll a fonéma szerinti átíráshoz.
Például az angol