svéd
Svenska
Svenska
9 millió
Svédország, Finnország, Európai Unió, Északi Tanács
Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Kanada, Észtország, Brazília
A skandináv nyelvek között nincsenek éles nyelvjárásbeli határok, a dán, a svéd valamint a bokmål norvég nyelv között olyan kicsi az eltérés, hogy egy kis gyakorlással és türelemmel ezek a nyelvek kölcsönösen érthetőek egymás számára, különösen írott formában. Így vegyes társaságban a skandinávok inkább a saját nyelvükön beszélnek, minthogy egy közös lingua francát használnának. Ebből a szempontból a svéd nyelv egyfajta hídként szolgál Finnország és a többi skandináv nyelv között, mert a svéd nyelv Finnországban hivatalos kisebbségi nyelvnek számít. Azonban a történelmi-kulturális kötelékek ellenére a legtöbb finn beszélő ma már előnyben részesíti az angolt a svéd nyelvvel szemben, még a skandináv szomszédaikkal folytatott kommunikáciában is.
A rabszolgaság és a jobbágyság eltörlése
Stockholmi vérfürdő
Harmincéves háború
Nagy északi háború
1 millióan kivándorolnak az Egyesült Államokba
1906 - helyesírási reform, 1917 - Finnország függetlenné válása
Az 1906-os átfogó helyesírási reform óta a svéd írásrendszer szinte teljes mértékben követi a kiejtést, ami nagyban megkönnyíti a gyerekek olvasástanulását, és megnehezíti a külföldiek dolgát a nemzetközi szavak, mint például a pjäs (franciául pièce, 'mappa', 'brosúra') felismerésében. A 26 hagyományos latin betűn kívül a mai svéd nyelv még három tipikus skandiváv betűt használ: az a-nak az å változatát, valamint két umlautos betűt, az ä-t és az ö-t.
A proto-északi és az óészaki nyelvet rúnaírással írták (a régi illetve az új futhark ábécével).
Régi futhark | Új futhark | Latin betű | IPA (Nemzetközi Fonetikai Ábécé) |
---|---|---|---|
ᚠ | ᚠ | f | /f/ |
ᚢ | ᚢ | u | /u(ː)/ |
ᚦ | ᚦ | þ | /θ/, /ð/ |
ᚨ | ᚨ | a | /a(ː)/ |
ᚱ | ᚱ | r | /r/ |
ᚲ | ᚴ | k | /k/ |
ᚷ | - | g | /ɡ/ |
ᚹ | - | w | /w/ |
ᚺ ᚻ | ᚼ | h | /h/ |
ᚾ | ᚾ | n | /n/ |
ᛁ | ᛁ | i | /i(ː)/ |
ᛃ | - | j | /j/ |
ᛇ | ᛅ | ï / æ | /æː/ |
ᛈ | - | p | /p/ |
ᛉ | - | z | /z/ |
ᛊ | ᛋ | s | /s/ |
ᛏ | ᛏ | t | /t/ |
ᛒ | ᛒ | b | /b/ |
ᛖ | - | e | /e(ː)/ |
ᛗ | ᛗ | m | /m/ |
ᛚ | ᛚ | l | /l/ |
ᛜ ᛝ | - | ŋ | /ŋ/ |
ᛟ | - | o | /o(ː)/ |
ᛞ | - | d | /d/ |
- | ᛦ | R | /R/ |
A svéd nyelvben két nyelvtani nem van, a közös nem (utrum) és a semlegesnem. A svéd nyelv az angolhoz hasonlóan elveszítette az összes esetjelölő végződését a birtokos s-t leszámítva, amit azonban ma már sokan inkább birtokos jelnek tartanak, mintsem esetragnak. A igéken sincsenek számot és személyt. jelölő személyragok. Megmaradtak azonban a nemet jelölő végződések (a mellékneveken) és a számot jelölő végződések (a főneveken és a mellékneveken), valamint a határozott névelő simuló (szóvégi), ami megbonyolítja a főnevekkel kapcsolatos tudnivalókat.
Egyes szám határozatlan | Egyes szám határozott | Többes szám határozatlan | Többes szám határozott | |
---|---|---|---|---|
Közös nem, -a |
flicka
lány |
flickan | flickor | flickorna |
Közös nem, egyéb |
stol
szék |
stolen | stolar | stolarna |
växt
növény |
växten | växter | växterna | |
Semlegesnem, magánhangzóra végződő |
äpple
alma |
äpplet | äpplen | äpplena |
Semlegesnem, mássalhangzóra végződő |
barn
gyerek |
barnet | barn | barnen |
Rendhagyó |
man
férfi |
mannen | män | männen |
A svéd nyelv csak két igeidőt jelöl toldalékokkal: a jelent (-r) és a múltat (szabályos igéknél -de/-te). A ha segédigével álló speciális szupinum alakot (-it) a perfektív értelmű múlt idő kifejezésére használják, amely a beszéd idejére való kihatást fejezi ki: han har tagit det (elvitte). A jövő időt a ska (dolgozni fog) segédigével és a főnévi igenévvel fejezik ki: .
Az alapszórend a svéd nyelvben az alany-ige-tárgy sorrend. A szintaktikai csoportokon belül a könnyű elemek (névelők, determinánsok, melléknevek, határozószók) balra, míg a nehéz elemek (mellékmondatok és prepozíciós csoportok) jobbra helyezkednek el.
A svéd nyelvben szóösszetétellel új szavakat lehet létrehozni, például regionutvecklingssekretariatet (régiófejlesztési titkárság), így a svéd szókincs nagysága elvileg korlátlan. A svéd nyelv csak kevés szót adott át a többi nyelvnek, főként ehető dolgokat, melyek közül néhány inkább ehető (lingon(berry) - vörös áfonya), míg mások kevésbé (surströmming - savanyított apró hering), de akadnak köztük tudományos szakkifejezések is, mint például az angström (a nanometer egy tized része) vagy a tungsten (volfrám, szó szerint "nehéz kő"). Érdekes nyelvtani jelenség az "-is" főnévi toldalék, amely főnévi tövekből képez új kulturális elnevezéseket: dagis (nap+is, óvoda), kompis (haver), godis (jó+is, édesség), postis (postás), kändis (jól ismert+is, híres személy) valamint az ellentéte, doldis (rejtett+is).
A nyelvi különbségeken túl a svéd nyelvjárások határai a történelmi Svédországnak mint birodalomnak és mint egységes nemzetállamnak a határait is mutatják. Így a finnországi svédek (az Åland-szigeteket is beleértve) és a (majdnem kihalt) észtországi svédek a Balti-tenger körüli svéd betelepülések és államigazgatás maradványai, míg a délsvédet korábbi dán területeken beszélik, és ez a nyelv megőrzött magában dán jegyeket is (mint például a szó belsejében a p, t, k - b, d, g mássalhangzó-eltolódást).
Forrás: Wikimedia Commons