orosz
Русский язык
Русский язык
> 150 000 000
Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán
Ukrajna, Amerikai Egyesült Államok, Románia
Üzbegisztán, Izrael, Lettország, Moldova, Türkmenisztán, Németország, Kanada, Brazília, Finnország, Litvánia, Franciaország, Ausztrália, Egyesült Arab Emírségek, Kuba, Egyesült Királyság, Észtország, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Norvégia
Az Európai Bizottság adatai szerint az orosz nyelvet az EU lakosságának 6 százaléka (kb. 30 millió ember) beszéli. Az orosz a hetedik legszélesebb körben beszélt nyelv az EU-ban és nyolcadik az egész világon.
Az orosz igéket két csoportra oszthatjuk az aspektusuk szerint, attól függően, hogy egy folyamatban lévő cselekvésre utalnak (imperfektív igék), vagy pedig egy befejezett cselekvésre (perfektív igék). Az imperfektív igéknek három igeidejük lehet (múlt, jelen, jövő), míg a perfektív igék csak múlt és jövő idejű alakokkal rendelkeznek, jelen idejűekkel nem.
Múlt idő | Jelen idő | Jövő idő |
---|---|---|
Что делал?
Mit tettél?
Я писал письмо
Levelet írtam. (Nem tudjuk, hogy befejezte-e.)
|
Что делаю?
Mi csinálok?
Пишу
Írok.
|
Что буду делать?
Mit fogok csinálni?
Буду писать
Írni fogok. (Nem tudjuk, hogy befejezi-e a levelet.)
|
Что сделал?
Mit csináltál?
Написал
Írtam.
|
- |
Что сделаю?
Mit fogok csinálni (megtenni)?
Напишу
Meg fogom írni.
|
Az orosz nyelvben 6 nyelvtani eset van. Ezeket különböző végződésekkel jelölik, és ezek jelzik, hogy az egyes főnevek milyen szerepet töltenek be a mondatban. Mindegyik esetnek megvan a "ki", "kit" típusú kérdőszava. A főnevek és a főnévszerű szavak ragozási csoportokba sorolhatók aszerint, hogy milyen specifikus végződéseket kaphatnak.
Az orosz nyelv nagyon gazdag. Az orosz beszédben különböző nyelvi variánsokat (regisztereket) használnak. Például egy üzleti levélben vagy egy hivatalos dokumentumban olyan szavak és kifejezések fordulnak elő, amelyeket a mindennapi életben nem nagyon használnának (még egy nagyon komoly beszélgetésben sem). Ezért a jó döntéshez, és a megfelelő szavak kiválasztásához magas szintű nyelvi tudatosságra van szükség. Az emberek műveltsége, életmódja, és gyakran az is, hogy milyennek akarják mutatni magukat mások felé, tükröződik a nyelvhasználatukban.
Az orosz nevek három részből állnak: keresztnév, apai név és családnév.
keresztnév | apai név | családnév |
---|---|---|
Иван Ivan |
Владимирович Vladimirovich |
Петров Petrov |
Анна Anna |
Ильинична Il'inichna |
Сидорова Sidorova |
Az apai nevet az apa keresztnevéből képzik:
az apa keresztneve | férfi apai név | női apai név |
---|---|---|
Иван Ivan |
Иванович Ivanovich |
Ивановна Ivanovna |
Владимир Vladimir |
Владимирович Vladimirovich |
Владимировна Vladimirovna |
Илья Il'ya |
Ильич Il'ich |
Ильинична Il'inichna |
Magasabb rangú személyek és idősebbek köszöntésénél, valamint formális szituációkban a keresztnevet és az apai nevet használják.
A családnéven történő megszólítás nem túl gyakori, általában nagyon formális helyzetekben használják. A tanárok az iskolában gyakran szólítják családnéven a diákokat: «Сидоров, иди к доске!» [Szidorov, igyi k doszkje!] ("Szidorov, gyere ki a táblához!"). Még inkább ezt a formát használják a legszemtelenebb diákok esetében: Сергеев, опять ты не сделал домашнее задание! [Szergejev, opjaty ti nye szgyelal domasnyeje zadanye!] ("Szergejev, már megint nem csináltad meg a házi feladatot!).
Az orosz nyelvben majdnem minden névnek van kicsinyítő képzős alakja:
Általában a gyerekek megszólításához a becéző alakokat használják: Сереженька [Szerjozsenyka] (a Сергей, [Szergej] név becéző alakja), Ирочка [Irocska] (az Ирина, [Irina] név becézett alakja). Ha a gyerekek valami rosszat csináltak, akkor általában a teljes nevükön szólítják őket.
Az apai nevet Oroszországon kívül nem nagyon használják. A külföldön élő oroszok általában jobban szeretik, ha a becézett keresztnevükön szólítják őket, például Дима [Dima] Дмитрий [Dmitrij] helyett, vagy Надя [Nadja] Надежда [Nagyezsda] helyett.
A régi Oroszországban két nyelvet használtak: az egyházi szlávot és a keleti ószlávot. Egy ábécé volt, a cirill. Érdekes megjegyezni, hogy azokban az időkben a betűk nem csak hangokat jelöltek, hanem számokat is (lásd a lenti táblázatot). Ráadásul többféle írásmód is létezett, mert a különböző földrajzi területeken más-más szabályokat alkalmaztak. Mindemellett a XI. századra ugyanazt a hangot több betű is jelölhette, például az [u]-t jelölhette “у”, “Ѹ” (uk), vagy “Ѫ” (nagy jus) is. Annak ellenére, hogy rengeteg betűjük volt, a betűk fölött különféle mellékjeleket is alkalmaztak, és a szavakat nem mindig írták ki teljes egészében. A kisebb változtatások ellenére egészen az 1918-as helyesírási reformig kellett várni arra, hogy könnyebb legyen megtanulni az orosz írásmódot.
Betű | Számérték | Név | |
---|---|---|---|
А а | 1 | азъ (azŭ) | |
Б б | боукы (buky) | ||
В в | 2 | вѣдѣ (vědě) | |
Г г | 3 | глаголи (glagoli) | |
Д д | 4 | добро (dobro) | |
Є є | 5 | єсть (estĭ) | |
Ж ж | живѣтє (živěte) | ||
Ѕ ѕ / Ꙃ ꙃ | 6 | ѕѣло (dzělo) | |
З з / Ꙁ ꙁ | 7 | земля (zemlja) | |
И и | 8 | ижє (iže) | |
І і / Ї ї | 10 | и/ижеи (i/ižei) | |
К к | 20 | како (kako) | |
Л л | 30 | людиѥ (ljudije) | |
М м | 40 | мыслитє (myslite) | |
Н н | 50 | нашь (našĭ) | |
О о | 70 | онъ (onŭ) | |
П п | 80 | покои (pokoi) | |
Р р | 100 | рьци (rĭci) | |
С с | 200 | слово (slovo) | |
Т т | 300 | тврьдо (tvrdo) | |
Оу оу / Ꙋ ꙋ | (400) | оукъ (ukŭ) | |
Ф ф | 500 | фрьтъ (frtŭ) | |
Х х | 600 | хѣръ (xěrŭ) | |
Ѡ ѡ | 800 | отъ (otŭ) | |
Ц ц | 900 | ци (ci) | |
Ч ч | 90 | чрьвь (črvĭ) | |
Ш ш | ша (ša) | ||
Щ щ | шта (šta) | ||
Ъ ъ | ѥръ (jerŭ) | ||
Ꙑ ꙑ | ѥры (jery) | ||
Ь ь | ѥрь (jerĭ) | ||
Ѣ ѣ | ять (jatĭ) | ||
Ꙗ ꙗ | я (ja) | ||
Ѥ ѥ | ѥ (je:) | ||
Ю ю | ю (ju) | ||
Ѧ ѧ | (900) | ѧсъ (ęsŭ) | |
Ѩ ѩ | ѩсъ (jęsŭ) | ||
Ѫ ѫ | ѫсъ (ǫsŭ) | ||
Ѭ ѭ | ѭсъ (jǫsŭ) | ||
Ѯ ѯ | 60 | кси (ksi) | |
Ѱ ѱ | 700 | пси (psi) | |
Ѳ ѳ | 9 | фита (fita) | |
Ѵ ѵ | 400 | ижица (ižica) |
A mai orosz ábécé 33 betűből áll (néhány közülük a matematikából ismerős görög betűkre hasonlít):
Az orosz ábécé 10 magánhangzóból, 21 mássalhangzóból és két jelből áll. Az orosz helyesírás jobban tükrözi a kiejtést, mint az angol. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az orosz szavakat meg lehet érteni, ha betűnként olvassuk ki őket.
Hat magánhangzójuk van: /i/, /ɛ/, /a/, /o/, /u/, /ɨ/, amelyek között nincs hosszúság szerinti megkülönböztetés.
A szóhangsúly változó az orosz nyelvben: водá [vodá] – вóды ['vodɨ], víz. A hangsúlytalan [o] és [e] magángangzók [a]-ra és [i]-re változnak, például: мóре ['morʲe] – м[a]ря [ma'rʲa], tenger; лес [lʲes] – л[и]сá [lʲi'sa], erdő. Ezt a jelenséget redukciónak hívják. Az oroszban a szóhangsúlyt csak a szótárakban jelölik.
Az orosz mássalhangzók lehetnek lágyak (palatalizáltak) vagy kemények (nem palatalizáltak), valamint zöngések (képzésükkor rezegnek a hangszalagok) vagy zöngétlenek (képzésükkor nem rezegnek a hangszalagok). A mássalhangzók lágyságát és keménységét a helyesírásban az őket követő magánhangzó vagy pedig a keménységjel (ъ) illetve a lágyságjel (ь) jelöli. A mássalhangzók lágyságának jelentésmegkülönböztető szerepe is van. Például: мел [mel] (kréta) – мель [mel'] (zátony) – az м lágyságát az azt követő е betű jelöli, az л lágyságát a мель szóban pedig az utána következő lágyságjel (ь) mutatja. A mássalhangzók zöngés-zöngétlen, valamint kemény-lágy párokat alkotnak:
Zöngés | Zöngétlen | |
---|---|---|
Párok | Б В Г Д Ж З |
П Ф К Т Ш С |
Pár nélküliek | Л, М, Н, Р, Й | Х, Ц, Ч, Щ |
Kemény | Lágy |
---|---|
Az “а”, “о”, “у”, “ы”, “ъ” betűk, valamint a szóvégi lágyságjel hiánya azt jelölik, hogy az előző mássalhangzó KEMÉNY. | Az “и”, “е”, “ё”, “ю”, “я”, “ь” betűk azt jelölik, hogy az előttük álló mássalhangzó LÁGY (palatalizált). |
Б - бык | Бʼ - бег |
В - волк | Вʼ - век |
Г - год | Гʼ - геолог |
Д - дом | Дʼ - дед |
З - зола | Зʼ - земля |
К - кукла | Кʼ - киоск |
Л - луна | Лʼ - люди |
М - мама | Мʼ - миска |
Н - нож | Нʼ - небо |
П - папа | Пʼ - пять |
Р - рот | Рʼ - река |
С - сон | Сʼ - сено |
Т - ток | Тʼ - тетя |
Ф - фантик | Фʼ - фея |
Х - хобот | Хʼ - хитрец |
Mindig kemény | Mindig lágy |
Ш, Ж, Ц | Ч, Щ, Й |