magyar
Magyar nyelv
Magyar nyelv
kb. 15 millió
Magyarország: közel 10 millió beszélő, EU
Románia (2 millió), Szlovákia (1 millió), Ukrajna (250 000), Szerbia, Horvátország, Szlovénia (együtt kb. 700 000) és Ausztria (50 000). Szlovákiában, Szerbiában és Szlovéniában regionális nyelv.
USA, Kanada, Izrael, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Brazília, Oroszország, Ausztrália, Argentína, Chile
A nevek, címek és dátumok sorrendje ellenkező, mint a többi európai országban:
A magyar nyelv több ezeréves története Ázsiába nyúlik vissza. Általánosan elfogadott nézet, hogy a finnugor nyelvcsalád tagja. A többi finnugor nyelvtől kb. 3000 évvel ezelőtt vált el, az Urál hegység vidékén. A török nyelvek tettek rá erős hatást. Nincs írásos emlék a magyar nyelv őstörténetéből.
Az agglutináló szerkezet és az alapszókincs egy része (a kéz, vér, ló, hal, víz, stb. szavak) hasonlóságot mutat a megfelelő finn szavakkal, l. finnugor nyelvek . A régi szókincs egy jelentős része török nyelvekre vezethető vissza, pl. gyümölcs, alma, búza, sajt, sör, bor, disznó.
A régi magyar írást, az ún. rovásírást (mely jobbról balra haladt) lecserélték a latin ábécére I. (Szent) István magyar király idején (997-1038).
Forrás: Wikimedia Commons
A magyarban 14 magánhangzó és 25 mássalhangzó van, melyeket a latin ábécével és 9 ékezetes betűvel írnak (á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű).
Minden magánhangzónak van rövid és hosszú változata, melyet az ékezet jelöl. Figyelem: kor és kór!
Betű | Példa |
---|---|
a | nagy (nagy) |
á | lány (lány) |
e | nem (nem) |
é | szép (szép) |
i | kicsi (kicsi) |
í | ír (ír) |
o | mozi (mozi) |
ó | jó (jó) |
ö | jön (jön) |
ő | főnök (főnök) |
u | kutya (kutya) |
ú | úgy (úgy) |
ü | ügy (ügy) |
ű | sűrű (sűrű) |
Minden mássalhangzónak lehet hosszú változata, de nem a szó kezdetén (pl. ebben, szebb. Figyelem megy és meggy!
Betű | Példa |
---|---|
p | szép (szép) |
b | barát (barát) |
t | téma (téma) |
d | dél (dél) |
ty | tyúk (tyúk) |
gy | gyerek (gyerek) |
k | kicsi (kicsi) |
g | hideg (hideg) |
f | fa (fa) |
v | van (van) |
sz | szép (szép) |
z | az (az) |
s | és (és) |
zs | zsák (zsák) |
h | hír (hír) |
c | cél (cél) |
cs | csak (csak) |
dz | edz (edz) |
dzs | dzsessz (dzsessz) |
m | ma (ma) |
n | nem (nem) |
ny | anya (anya) |
l | lány (lány) |
r | ír (ír) |
j, ly | jön, lyuk (jön, lyuk) |
A magyar kiejtés elég szabályos.
A magyar nyelvnek speciális szerkezete van, a nyelvtani és mondattani funkciókat nagyrészt a szótőhöz ragasztott szóelemekkel fejezik ki (agglutináló nyelv).
A magyar agglutináló jellege azt jelenti, hogy a szavak rendszerint több szóelemből (morfémából) állnak, melyeknek megvan a saját funkciójuk. Ezek átveszik más indoeurópai nyelv elöljáróinak vagy birtokos determinánsának a szerepét, melyek önálló szavak.
Egy főnévi szóalak a következő módon jöhet létre: a szótőhöz járulhat a többes szám jele vagy a birtokos személyjel (a my, your, his stb. megfelelője), a birtokjel és az esetrag (l. barátoméban)
A 18 esetrag a következő (a mennyiséget lehet vitatni):
Végződés | Példa | |
---|---|---|
Alanyeset | /- | barát (barát) |
Tárgyeset | -t/at/ot/et/öt | barátot (barátot) |
Részeseset | -nak/nek | barátnak (barátnak) |
Eszközeset | -val/vel | baráttal (baráttal) |
causalis-finalis | -ért | barátért (barátért) |
translativus-factitivus | -vá/vé | baráttá (baráttá) |
inessivus | -ban/ben | barátban (barátban) |
superessivus | -n/on/en/ön | baráton (baráton) |
adessivus | -nál/nél | barátnál (barátnál) |
sublativus | -ra/re | barátra (barátra) |
delativus | -ról/ről | barátról (barátról) |
illativus | -ba/be | barátba (barátba) |
elativus | -ból/ből | barátból (barátból) |
allativus | -hoz/hez/höz | baráthoz (baráthoz) |
Határozói eset (ablatívusz) | -tól/től | baráttól (baráttól) |
terminativus | -ig | barátig (barátig) |
formativus | -ként | barátként (barátként) |
essivus-formalis | -ul/ül | barátul (barátul) |
A magyar főneveknek akár 1000 különböző formája is lehet! Vannak névutók is a magyarban, mint előtt, mögött, a ház mögött.
A helyhatározóragok és névutók következetesen kifejezik az eredetet, helyet és az irányt, mint a finn nyelvben.
Honnan | Hol | Hova |
---|---|---|
házból
házból
|
házban
házban
|
házba
házba
|
ház mögül
ház mögül
|
ház mögött
ház mögött
|
ház mögé
ház mögé
|
A magyar szóképzés produktív. A -ság/ség képzőt mindig lehet alkalmazni egy absztrakt fogalom létrehozására mint jóság és szépség. Könnyen lehet igéket képezni a -z vagy -l képzővel:
A szóösszetétel nagyon gyakori a magyarban (ezért sok hosszú szó van) mint:
A tan szó nagyon sok szónak az alapja:
Az ad ige igekötős alakjai mutatják, mennyire megváltozhat a jelentése:
Nincsen nyelvtani nem a magyarban, még a névmásokban sincs különbség, az egyetlen ő személyes névmást csak hangsúlyos esetben használjuk. Előfordul, hogy egy regény több oldalának elolvasása után még nem derül ki, hogy férfiről vagy nőről van szó.
A családi kapcsolatokban a kor játszik fontos szerepet: a húg és a nővér az alapszó, s nem a lánytestvér. Ugyanez a helyzet az öcs és a bátya esetében.
A páros testrészeket egyes számban használjuk.
Szép szeme van
Szép szem+e van.
Szép szeme van.
Nincs különbség az élő fa és a faanyag között, mind a kettő fa, vagy az élő és a kikészített bőr között, mind a kettő bőr.